Aikido

Mi az Aikido?

A tiszta budo a technika, a test és a szív egyesítésével keletkezik. A budo, amely érvényre jut, nem a technikán, hanem sokkal inkább művelőjének szívén múlik.
Az aikido célja, hogy a budo e szellemén keresztül a szívbéli jóság jusson kifejezésre.

Az aikido-gyakorlás célja nem egy lépés vagy jártasság tökélyre fejlesztése, hanem a személy jellemének fejlesztése a természet törvényeivel összhangban. A személy belül “kőkeménnyé” válik, de ez az erő mégis lágyan jut kifejezésre. A természetben megfigyelhető mozgások célratörők, logikusak és kifinomultak, miközben a központ mozdulatlan, szilárd és stabil. A szilárd központ alapelve univerzálisan egyöntetű – tehát valamennyiünkre úgyszintén igaznak kell lennie. Az aikido legmagasabb szintje abban nyilvánul meg, ha a személy központja a természet minden vonatkozásában kifejeződő központhoz igazodik.
Az aikido mozgásformái fenntartják ezt a szilárd és stabil központot, előtérbe helyezve a gömbfelületen haladó, áramló, körkörös, tánchoz hasonló mozdulatokkal jellemezhető forgó mozgásokat. Ezek a belépéssel végrehajtott, csuklópont körüli, íves mozdulatok hivatottak megfékezni az ellenfelet és felülkerekedni rajta. A gömbfelületen való forgó mozgás elve teszi lehetővé a nagyobb, erősebb és tapasztaltabb ellenfél elleni védekezést.
Habár az aikidoban alkalmazott mozdulatok lágyak, ésszerűek és gördülékenyek, akár a természetben, némi erõ bevitelével megsemmisítően hatékonnyá válhatnak. Lágysága teszi vonzóvá az aikidót férfiak, nők és gyermekek számára, minden életkorban. A szellemi fejlődés lehetősége mellett kiváló testgyakorlást kínál, továbbá illemtudásra és helyes viselkedésre nevel.

Az Aikido harcművészeti jellegzetességei:

Az aikido kifejezés jelentése “a szellemi energia útja”, s e név híven tükrözi belső lényegét. Különleges, egyedülálló harcművészet, amely nem támad, nem vet latba sem erőhatásokat, sem ellenállást. Hatékonysága semmiféle összefüggésben nem áll a fizikai erőfölénnyel, sőt teljes mértékben kiiktatja annak szerepét a küzdelemben. Az aikido intellektuális harcművészet, mivel technikáit a természet törvényeinek követésére alapozza, ennélfogva azok nem csupán páratlanul hatékonyak, de erőkifejtés nélkül megvalósíthatóak. A természettel való összhang eredménye az is, hogy a technikák kivitelezése lebilincselően szép, harmonikus mozgás keretében zajlik. Képzeletbeli körpályán haladó, folyamatosan áramló mozdulatokat alkalmaz, lágyságuk mellett biztos kontrollal. Az aikido legyőzhetetlen, holott nem harcol. A támadó energiáinak elvezetését célozza, s így a támadót nem is teszi abban az értelemben, közvetlenül harcképtelenné, mint például a karate, hanem egyszerűen olyan helyzetbe hozza, hogy lehetetlen legyen harcolnia -- más szavakkal, “hozzásegíti ahhoz, hogy harcképtelenné váljon”.
Az aikidóban tehát nincsenek ellenségek, nincs párharc, és ez alapvetően megkülönbözteti minden más harcművészettől. A gyakorlás alapja az egymás iránti bizalom, nem pedig a felülkerekedésre való törekvés. Éppen ezért versenyek sincsenek -- a másokkal való rivalizáláson alapuló versenyszellem gyökeresen ellentmondana az aikido filozófiájának éppúgy, mint O-Sensei tanításának. Uesiba a békét, az erőszakmentességet hirdette, nem engedte a vetélkedést. Ennek a szellemiségnek vonzata az is, hogy az aikido-edzéseken mindenkivel egyformán foglalkoznak, nincs életkor, nemek, rangok szerinti megkülönböztetés.

Forrás: Szaotome Micugi: Az aikido alapelvei