Jelenlegi hely

A harmóniára törekvés

Hogyan gyakorold az aikidot!
 

Az egyik edzésen egy már sokszor felmerült és eddig nem teljesen letisztázott probléma került elő.

Általában kezdő tanítványoknál jelentkezik ez a jelenség, ami nem más, mint az, hogy amikor gyakorolnak, akkor támadóként, minden áron meg akarják gátolni a társukat abban, hogy megcsinálhassa a technikát. De gyakran teszik ezt a társuk kérésére, vagyis hogy ne engedjék a technika kivitelezését.

Miért alakul ki ez a helyzet?

Azért, mert az elején, amikor a technikákat lépésről-lépésre tanuljuk, akkor úgymond statikus helyzetből indulunk. Tehát nincs kimondott támadás. Éppen ezért, a támadónak van ideje, lehetősége felkészülni a védő mozdulataira és ezt teheti úgy, hogy már előre tudja, hogy mit fog csinálni a védő.
De az igazi aikido nem ez. Az igazi aikidoban a támadásnak van energiája, lendülete, vagyis mozog. A statikus  kiindulási helyzet, csak a tanulás első szintje. Ha ezt a statikus szintet kihagynánk, akkor nehéz lenne megérteni és láttatni, szemléltetni az alapállásokat, alap támadásokat, illetve az ezekhez kapcsolódó pozíciókat. Ezek a statikus pozíciók egyféle pillanatképek, az egyébként folyamatos mozgásból.

Mi a megoldás?

Elsőként az aikido alapelvének a gyakorlása. Vagyis harmóniára kell törekedni, mindkét szerepben egyaránt. A támadó és a védő mozgásának össze kell kapcsolódnia. A támadó ezt úgy tudja segíteni, hogy odafigyel saját testartására, alapállására, támadására. A támadása pedig nem az, hogy mindenáron meggátolja a másikat a technika kivitelezésében. Hanem az, hogy az igazi támadást próbálja utánozni, egy lassabb, statikusabb mozdulatsorral.

Miért szükséges ez a hozzáállás?

Azért, mert amikor mozgás, vagyis normális támadás van, akkor egyrészt a támadó nem tudhatja, hogy mi, vagyis milyen technika következik, másrészt a támadó egyszerre csak egy dologra tud koncentrálni, a támadásra. Tehát nem tud egyszerre támadni és védekezni. Ebből pedig már levezethető, hogy nem képes egy erőteljes támadást egyszerűen visszafordítani. Ha ezt csinálja, akkor nincs igazi támadás.

A másik dolog, a védő oldaláról. A védőnek törekednie kell arra, hogy még akkor kapcsolódjon be a támadásba, amikor a támadás még csak kialakulóban van. Ebben a kisebb energiájú helyzetben lehet még könnyedén összekapcsolódni a támadóval és irányítás alá vonni,  vagyis kontrolálni a támadást, és ez által kivitelezni a technikát.

A harmóniára törekvést azonban nem úgy kell értelmezni, hogy a támadó megadja magát és az első apró mozdulatra földre veti magát. A harmóniára törekvés a védő és a támadó mozgásának harmonikusságát kell szolgálja. A megadás éppúgy nem harmonikus, mint a mozgás akadályozása!