Jelenlegi hely

Kezdők és haladók

... avagy hogyan gyakorolj, hogy gyakorolhass lábadozás helyett

Az egyik edzésen történt egy sajnálatos baleset, aminek következtében egyik tanítványom válla megsérült. Ennek kapcsán, pedig kicsit elgondolkodtam, és pár gondolat eszembe jutott, amik egyébként nem valószínű, hogy felszínre kerültek volna. Ezért ezt a bejegyzést most szeretném ennek a gondolatkörnek szentelni, egy kicsit elemezve a kezdők és a haladók kapcsolatát, a gyakorlás közben.

Bár az edzésen mindenki saját felelősségére gyakorol, de azért én is felelősnek érzem magam ebben a fent említett sérülésben, mégpedig azért, mert nem voltam elég körültekintő és nem hívtam fel a figyelmet arra, hogy milyen problémák, bajok származhatnak a diszharmóniából. Sajnos nem tudom meg nem történté tenni az esetet, és remélem, hogy egy ilyen sérülés nem fog senkit eltántorítani a gyakorlástól. De azt azért szeretném még hozzáfűzni, azok számára, akik egy hasonló helyzetben feladták a gyakorlást, hogy ilyenkor azért egy kis önvizsgálatra szükség van, és nem első sorban másokban kell keresni a hibát, mert ilyen esetekben általában ez egy kicsit „csapatmunka”. Tehát a felelősség is közös. Mindenki hibázott, ez bárkivel előfordul, ezért nem szabad senkit elítélni, azt kell keresni, hogy ki miben hibázott, hogy ebből tanulva még egyszer ugyanezt a hibát ne kövessük el.
Egy dolgot mindenképpen szem előtt kell tartani, az aikido egy igen komplex mozgásrendszer. Gondolok itt arra, hogy egy adott pillanatban, technika végrehajtása közben, egyszerre több dologra is kell figyelni. Ezt nem lehet pár hónap alatt elsajátítani. Gondoljunk csak az autóvezetésre. Amikor tanulunk, először tudatosan kezeljük a pedálokat, figyeljük a műszereket, az utat, a táblákat, stb. Ez igen fárasztó tud lenni és csak több 100-1000 km vezetés után, kezdenek a vezetés mozdulatai, pedálkezelés, váltás ösztönössé válni, és ekkor már több figyelmet tud az ember szentelni a környezetére. Ez hasonlóan működik az aikidoban is. Meg kell tanulni az alapokat (alapállás, alaplépés, esések előre hátra, stb.), ami után már több figyelmet lehet fordítani a technika egyéb sajátosságainak tanulmányozására. Amíg nem tudom ösztönösen kialakítani a megfelelő pozíciókat, amíg nem tudom a pedálokat rendesen kezelni, addig bizony recsegni fog a vál(l)tó. Tehát ne akarjak mindjárt 240-nel száguldani, amíg nem sikerül egy rendeset váltanom. Menjünk lassan és akkor van idő figyelni minden mozdulatra.
Ezt, amit most leírok, ugyan már többször mondtam a tanítványaimnak, de nem lehet elégszer ismételni. Az aikido technikákat kezdő szinten ne gyakorold gyorsan. Ugyan a gyorsabb mozdulatok stabilizálják a mozgást, de nem jobbak, és kevesebbet lehet belőlük tanulni, mivel elfedik a hibákat. Ha a technikákat lassan meg tudod csinálni, akkor a sebesség növelhető és így fogsz majd eljutni oda, hogy életszerű sebességgel is meg fogod tudni csinálni helyesen a technikákat, de addig el kell jutni. Ne akarjunk hegyet mászni egy szál tornacipőben.

Milyen hozzáállással gyakorolj?

A gyakorlás sebességét mindig az alacsonyabb szintű tanítványhoz kell igazítani. Had ne részletezzem ennek okait. Ez gondolom egy kis gondolkodással mindenki számára világossá fog válni.
Függetlenül attól, hogy egyes emberek bátrabbak, tudják, hogy milyen földre esni, nem szabad úgy belemenniük egy dologba, hogy lesz, ami lesz, mert ebből adódhatnak a sérülések. Ezt is szoktam mondani a kétkedő kezdő tanítványoknak leginkább, hogy ne azt nézzék, hogy egy lassan végrehajtott technikánál hol tudnak kontrázni, mert adott esetben egy életszerű sebességgel végrehajtott technikánál ezt nem fogják tudni megcsinálni, vagyis nem úgy, ahogy gondolják, és a fent említett fájdalmas élményekben lehet részük. Ez utcán nem is baj, de edzésen gyakorlunk és vigyázunk a társainkra. Támadni kell ez is tény, de a lassan végrehajtott technika esetén a támadás sebességét is csökkenteni kell, különben elvész a gyakorlásból a harmónia, az aikidoban pedig első sorban a harmónia kialakítása a cél. A kezdő tanítványok, lehet, hogy gyorsan tudnak támadni, de esni már nem annyira biztonságosan és sajnos a sérülések leginkább a földet éréskor következnek be, mint ahogy ez, az ejtőernyős baleseteknél is lenni szokott.
Itt szeretném azt is megemlíteni, hogy a haladó tanítványoknak sem szabad a bátrabb kezdőket úgy kezelni, mintha azonos szinten lennének, ugyanis mint azt a mostani baleset is mutatja, akármilyen bátor, vagy bevállalós is a kezdő, az eséseket még nem tudják kellő biztonsággal kivitelezni, ezért a sérülés veszélye ilyen esetekben is igen nagy. Tehát a haladóknak kell a kezdőkre vigyázni és adott esetben a kezdők mozgását korrigálni, vagy megállítani a technikát, hogy egy szerencsétlen esés nehogy kárt okozzon akár mindkét gyakorlóban.

És végezetül egy saját történetet is had írjak le, okulásként mindenki számára. Egyik edzésen, amikor még én is csak tanítvány voltam, ugyan már haladóbb szinten, én is beleestem abba a hibába, hogy nem voltam elég körültekintő. Egy nálam alacsonyabb fokozatú edzőtársammal gyakoroltunk, kotegaeshi dobásokat. Kicsit nagyobb lendülettel és hévvel estem. Csak azt felejtettem ki a számításból, hogy a fal nem tud arrébb menni. Ennek, pedig az lett a következménye, hogy esés közben, ahogy csapódott a lábam, tisztességesen belesarkaltam a falba. Ugyan orvoshoz nem mentem el, így nem tudom, hogy mi történt a lábammal valójában, de egy hónapot ki kellett hagynom, mert nem tudtam a sarkamra ráállni és két-három évnek kellett ahhoz is eltelnie, hogy hosszabb ácsorgások után se fájduljon meg a sérült sarkam. Ebből az esetből, pedig azt tanultam meg, hogy bármilyen szinten is vagy, bármilyen technikát is gyakorolsz, soha sem szabad fellengzősen gyakorolni. Mindig a legnagyobb odafigyeléssel kell gyakorolni, hogy ne csak magadat, hanem a társaidat is meg tudd óvni a sérülésektől.